A csipetketábor valami eszméletlenül jó volt….

… nem csak a programok, vetélkedők miatt, hanem minden együttvéve.

A csoportvezetők, segítők nagyon kitettek magukért, hiszen egy remek tábort hoztak össze. A vezetők, segítők, tanárok nagyon jó fejek, kedvesek, viccesek voltak. Próbálták ezt a pár napot emlékezetessé tenni és sikerült is nekik.

Az első napon mindenki bátortalan, szerény, visszahúzódó, csendes volt.
A csapatvezetők segítettek, hogy ez a jég megtörjön, kellett pár óra, amire mindenki kiolvadt a „jégfalból”.
Később a csoportvezetők összehívták a saját csapatukba tartozó kilencedikes diákokat vagy csipetkéket, ahogy a nagyobbak hívják őket. Egy órával később a vezetők elvitték a diákokat egy kis túrára, megmutatták, hogy mit merre találunk. Utána pedig csapatfotózás volt és utána meg a csapatok közötti verseny kezdődött. Különböző feladatok voltak és minden feladat végén pontokat lehetett szerezni. Mikor vége lett a programnak, mindenki elmenet megvacsorázni, utána meg lefekvés volt.

Másnap reggel egy vicces tornával indítottuk a napot, amikor a torna lezajlott mindenki elment reggelizni. Ezt követően egy egész napos strandolás kezdődött, de itt se volt pihenés, mert keresztkérdésekre kellett válaszolni a csapatoknak. Utána a vízbe mentünk a zöld csipetketáboros pólóban, amit az első nap kaptunk. A vízben a kiraktunk az iskola nevének legelső szavát, azaz hogy ÖVEGES. Utána szabadon mehettünk fürdeni, csúszdázni, kötetlenül beszélgetni. A parton ebédeltünk, s utána ismét csoportvetélkedők voltak ahol a csapatok különböző feladatokat hajtottak végre, versenyeztek egymással. Ezt követően még lehetett fürdeni, csúszdázni. Aztán elindultunk vissza a kollégiumba ahol lepihentünk, vacsoráztunk, beszélgetünk.

Sajnos elérkezett az utolsó nap is.
Reggel ismét egy vicces tornával és reggelivel indítottuk a napot. Körülbelül fél tizenegykor elindultunk bobozni. Nem sokkal később visszamentünk ebédelni, illetve a boltba vásárolni. Félegy felé visszamentünk a suliba ahol eredményhirdetés, díjosztás, fagylaltozás volt. Egytől négyig szabad foglalkozás volt. Később pedig évnyitóra ment mindenki ahol megismerte az új osztálytársakat.

Szerintem nagyon jó volt: viccesre, ötletesre sikerült a tábor, s soha nem felejtem el, hogy miket hülyéskedtünk a többi gyerekkel, vezetőkkel, segítőkkel.  Külön meg kell dicsérni minden nagyobb diákot, hogy ennyire vidámra, emlékezetesre tervezték ezt a pár napot.

Remélem az iskolában is ugyanilyen jó hangulat lesz, mint a táborban.

Gombár Ádám (9.a)